Így rajzolok én II.

Csillagmezők rajzolása

Sorozatunk első részében áttekintettük az ég alatti vázlatfelvétel módját, vázlatunkat digitalizáltuk, megszüntettük az eközben keletkezett torzításokat, majd végül eltónusoztuk a könnyebb átrajzolást segítendő. Itt van az ideje tehát, hogy első lépésként megrajzoljuk a látómező csillagait.

Itt érdemes megjegyeznünk, hogy mostanában elég sokan szokták lespórolni a csillagok ég alatti rajzolását, és eleve kinyomtatott térképrészletekre dolgoznak. Ez vitathatatlanul segít abban, hogy csak az objektum részleteire kelljen figyelnünk, de ekkor is érdemes összevetni a térképet a tájjal - a térképhibák gyakoribbak mint gondolnánk! Simán az is benne lehet ebben, hogy a térképek valamilyen csillagkatalógus valamilyen fényességértékein alapulnak, amelyek nem feltétlenül vannak köszönőviszonyban a vizuálisan megfigyelhetőkkel. Ne feledjük a kicsit ugyan offtopic, de erdőjáró körökben igaz mondást: amennyiben a táj nem egyezik a térképpel, akkor a táj szerint kell eljárni.

Programunknak tudnia kell rétegeket (layereket) kezelni, és minimális szinten állítani a rajzeszköznek használt ecset paraméterein. Ezt az igényt több program is ki tudja elégíteni.

Nyissuk meg a vázlatunkat kedvenc képszerkesztő programunkban. Vázlatunk adja kezdetben az egyetlen réteget. A látómező rajzolásakor fehér alapon fogunk feketével dolgozni, mintha csak grafitceruzával dolgoznánk. Célszerű a rajz végleges méreténél 2-3x nagyobb felbontásban dolgozni, és a készterméket kicsinyíteni. Ez jótékony hatású tud lenni a kisebb nagyobb, óhatatlanul előálló rajzhibákra.

Első lépésként csináljunk egy új réteget a vázlat fölé, azt teljesen töltsük ki fehérrel. Célszerű a rétegnek nevet adni, pl. papirlap vagy hasonlót. Ez lesz ugyanis a mi új rajzunk fehér háttere. A gyakorlatban ez arra jó, hogy a ki- és bekapcsolgatásával, illetve az átlátszóságának szabályozásával ellenőrizhetjük hol tartunk az átrajzolással, sőt néha segíthet abban is, hogy ennek félig átlátszóvá tételével a vázlat "elhalkítható", ezáltal kevésbé zavaró az alap. Én személy szerint éppen ilyen okokból ezt a réteget 42%-os átlátszatlanságon (szigorúan a számmisztika jegyében :) szoktam hagyni.

Ha valósághű csillagos égboltot szeretnénk rajzolni, akkor olyan ecseteket célszerű választani, ami közelíti a távcsövünk által nyújtott leképzést. Az ecsetválasztásnál vegyük figyelembe a következő szempontokat:

• a csillagok a végleges rajzméreten is legalább 2-3 pixel terjedelműek legyenek, azaz dolgozzunk 4-6px körüli méretekkel. Akik a tűszúrásszerű csillagok helyett szeretik a korongocskákat azoknak ennél nagyobbat célszerű választani
  
• Semmiképpen se legyen éles peremű az ecset, minél jobban elkent a széle annál jobban utánozza a csillagok valós fényességprofilját
  
• ha be tudjuk állítani az ecset eszköz átlátszóságát, akkor feltétlenül érdemes a 100%-os átlatszatlanságot 10-15%-al lehúzni.

Praktikus okokból a vázlaton szereplő egyes fényesség-szintek csillagait külön-külön rétegekre rajzolom. Ugyanis ha valamiért még hozzá kell nyúlni az egyes szintek csillagaihoz, akkor így nem kell valamilyen kiválasztó eszközzel kimazsolázni, hanem "egyben" megfoghatóak. Éppen ezért csináljunk a vázlatunk fölé egy újat, praktikusan nevezzük is el csillagok 5 vagy valami hasonló névvel, ami arra utal, hogy ide mi kerül. Későbbiekben ez hasznos lesz mert az átlalunk rajzolt sok kis mütyürke képrészlet a rétegeket mutató pici előnézeti képen nem fog látszani!

Én elsőként a leghalványabb, azaz a példánknál maradva az 5-ös számmal jelzett csillagok átrajzolásával szoktam kezdeni. Könnyebb ugyanis a fényesség érzetet fokozni a legfényesebbig, mint fordítva, és félúton szembesülve azzal, hogy kifogytunk a még éppen látható csillagokból.

A leghalványabb csillagokat úgy rajzolom, hogy kiválasztom a legkisebb ecsetet, majd a felnagyított vázlatképen, a csillagok 5 réteg kiválasztása után az ecsetkurzort pozícionálva egyetlen egy határozott klikkentéssel (közben nem elmozgatva az egeret!) leteszem a pontocskát, megkeresem a következő csillag helyét, oda is pötty, és így tovább az összes 5-ös jelű csillaggal.

Ha megvagyok, akkor a 4-es szintű csillagok jönnek, még mindig ugyanazzal a kicsi ecsettel. Ezek az előbbiek fényében egy csillagok 4 nevű rétegre kerülnek. Az ecsetkurzort pozícionálva egy határozott dupla klikkentéssel (közben nem elmozgatva az egeret!) leteszem a pontocskát, megkeresem a következő csillag helyét, oda is pötty-pötty, és így tovább az összes 4-es jelű csillaggal. A trükk az egészben a dupla kattintás: az egymásra rakódó két ecsetnyom ugyanis határozottan nagyobb csillagocskákat fog eredményezni a befoglaló méret növekedése nélkül. Lehet természetesen minden szinthez egy saját ecsetet rendelni.

Egyféle ecsettel dolgozva azért nehéz lesz ábrázolni a fényességkülönbségeket, ezért 2-3, egyre nagyobb méretű ecsetet szoktam előre definiálni, és mindegyikből van 1 és két kattintásos verzió. Mindenféleképpen érdmes egy kicsi fényességskálát rajzolnunk tesztként, jól megjegyezve az egyes tesztcsillagokhoz használt recepteket. Arra kell törekedni, hogy az egyes ecsetekkel és kattintás-számokkal kombinálva folyamatosan, harmónikusan fényesedő csillagsort kapjunk. A legszebb nem a lineárisan növekvő sor, hanem az exponenciálishoz hasonló egyre növekvő fényességlépcső. A legjobb receptet érdemes megjegyezni, és jól eltenni.

Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert rajzunk egyik legkönnyebben felismerhető stílusjegye éppen a csillagmezők ábrázolása. Elsőre nem gondolná az ember, hogy azok a párpixelnyi pöttyök mennyire egyedi arculatot is tudnak adni a munkánknak. Ennek illusztrálására álljon itt néhány különféle csillagábrázolással a tesztvázlatunk csillagmezeje.

Mivel az egyes csillagaink fényesség szerint külön rétegeken vannak játszhatunk is velük kicsit. Pár ötlet, nem kötelező érvénnyel: a fényesebbek mögé varázsolhatunk kis fátylat a rétegre kapcsolt effektekkel (azért nem árt óvatossan bánni ezekkel) Ha valamelyik nem illik a sorba akkor finomhangolhatóak a csillagok - lehet csillagainkat finoman elmosni is, élesíteni is ha úgy kívánja a látvány.

Ha végeztünk a csillagok kidolgozásával áttérhetünk a tónusos felületek kialakítására. Erről fog szólni a következő részünk, most zárásképp nézzük meg az elkészült csillagmezőt tesztből rákapcsolt papírháttérrel, és fekete háttérre átfordítva.

Lunar Crater Bailly

Step-By-Step
Chuck Hastorf

This is a quick presentation for Tamas Bognas' Hungarian Astro Sketch Blogspot. By Chuck Hastorf of Arizona, USA.

I formerly made pencil sketches but now draw directly on my laptop. I use Sketchbook Pro with a Wacom "Bamboo" pen digitizer.

Let's begin....

Pretty crude but it makes sense to me... Now begin rendering the image on Sketchbook Pro

Add some texture....

Add some washes...striving for realism..

Add some details and we are finished...

Így rajzolok én I.

Az ég alatti vázlat felvételétől a kidolgozás előkészítéséig

Amikor ez a blog, és a vonatkozó FaceBook csoport elindult elküldtem az oldal szerkesztőinek egy rajzot a 17/P Holmes üstökös kitöréséről. Ennek kapcsán kért meg Bognár Tamás, hogy írjak egy how-to szerű leírást a rajzról. Ehhez azonban praktikus lett volna illusztrációként előszedni az eredeti vázlatot, ami a költözésünkkor elkallódott — így a most következő sorozat egy fiktív rajzra épít. Ennek megvan az az előnye, hogy nem csak egy konkrét esetre hanem egyfajta állatorvosi rajzként többféle rajzos trükk bemutatására ad lehetőséget. Írásom elsősorban a mély-ég és üstökös rajzolás iránt érdeklődőknek lett szánva, Hold és bolygórajzokat én se így csinálnék. Fiktív példánkban az M0 gömbhalmazt megközelítő 42/P GipszJakab–TesztElek üstökösről fogunk rajzot készíteni.

A 17/P Holmes észlelés ég alatti vázlatolásakor még nem gondoltam arra, hogy az majd digitális rajz lesz, de mégis így alakult. Módszertanilag az ég alatti munka pontosan ugyanúgy zajlik ilyen esetben mint máskor, azóta is úgy gondolom, hogy a kidolgozás módja ezt nem befolyásolja érdemben. Ezért az általam használt vázlatfelvétel módjával kezdem ezt a kis sorozatot – hiszen minden az alapozásnál kezdődik.

Az észlelésnél én csak vázlatot szoktam készíteni, majd azt másnap (lehetőleg minnél hamarabb, hogy az élmény még segítsen az „előhívásban”) finomítom ki átmásolva a rajzot. Fontos, hogy a végleges LM karikánál nagyobba dolgozom, mert így a vázlat kódolása áttekinthetőbb lesz, sötétben könnyebb dolgozni rá. Miből áll a vázlat?

Először a látómező csillagok kerülnek a papírra. Ezeket úgy szoktam felvenni, hogy először a legfényesebb csillagok pozícióját jelölöm be a LM karikába. A legfényesebb mellé kerül egy 0, aztán a kicsit halványabbak mellé 1, majd egy újabb adag mellé a 2-es, stb. Általában egyedi eset mennyire van értelme felbontani, és minden szintet kitöltök-e. A gyakorlatban a 0 után sokszor azonnal jöhet a 2-es adag, ha a LM legfényesebbje kiugróan fényes. Nem érdemes nagyon sok szintet kialakítani, mert ezeket úgysem lehet majd a későbbiekben élvezhetően visszaadni, és sok gyakorlat kell hozzá — aktív változóészlelők előnyben. A leggyakrabban 5-6 szint kerül egy rajzomra. Papír alapon ennél több valójában nehezen visszaadható — digitális kidolgozásnál esetleg többnek is lehetne létjogosultsága. Néha-néha kis + vagy - jellel jelölöm, hogy az adott szintnél picit alá vagy fölé kell mennem majd a kidolgozáskor, ez egymáshoz közeli kb. hasonló fényes csillagok ábrázolásánál használható leginkább.

A ködös részeket is hasonló intenzitású területekkel, szintvonalakként vázolom fel. Hasonlóan felfogva a fényességet mint egy klasszikus turistatérképen a magasságot. Nem tónusozom általában az ég alatt a rajzokat, csak nagyon összetett, tónusgazdag részletek esetén. Ha egy adott intenzitású terület pereme éles folytonos vonallal jelölöm, ha életlen a vonalat megszaggatom, vagy nagyon életlennél épp csak jelölöm laza vonalvezetéssel a kontúrt. Gyakran kerül mellé szöveges komment is, leírva a terület határainak élességét (pl. élesen határolt, diffúz, stb.), felszíni jellegzetességeit (pl. grízes). Gyakorlatilag ebből is látni, hogy bizony nagyon hasznos egy alapos szöveges leírás készítése is amit gyakran lespórolnak az észlelők.

Intenzitás-átmenetek esetén az átmenet irányát vonalakkal jelzem, aminek a két végén van a kezdő ill. végső intenzitás értéke. Ha az átmenet lineáris akkor egyenessel, ha határozottan van valami trendje, akkor erre utaló görbékkel, esetleg sűrű szintvonalakkal jelölöm. Jelen példánk esetében pl. az üstökös csóvája kezdetben 3-as intenzitású, és a LM széléig egy 1-es értékre halványodik. Ezt a tényt szövegesen rögzítettem a lapon: csóva 3-1 szálas formában, külön felhívva a figyelmet a textúrájára is. A kómája a 3-as intenzítású magrésztől (ami egy csillagszerű 4-es intensitású belső területet vesz körbe) kezdetben kicsit lassabban majd gyorsabban beleolvad az égi háttérbe, pereme ennek megfelelően erősen diffúz.

Apró finom részleteket mint pl. a csóva szálasságát, szerkezetét erősebb vonalakkal érzékeltetem a rajzon, lehetőleg figyelve a helyzetükre is. Halmazoknál gyakori hogy a még fel nem bontott csillagok tömege szemcsés, grízes hatást kelt. Ezt is érdemes felírni a vázlatra, mikmént ebben az esetben is történt.

Innentől ha a végleges rajz végül digitális rajz lesz akkor fogom magamat és a vázlatot beszkennelem vagy digitális fényképezőgéppel lereprózom. Követhető út az is amit sokan csinálnak, hogy a rajzot először hagyományosan kidolgozzák ceruzával, majd ezt a rajzot digitalizálva és átgyúrva készül a végleges rajz. Ez a leírás azonban nem ezt a verziót követi majd végig.

Érdemes megvizsgálni, véletlenül nem nagyon ferdén készült-e a felvétel, mert ezzel a rajzot már eleve egy nagy torzítással terheljük. Ha pl. a LM karika nem kör hanem erősen elliptikus, akkor kezdeti lépésként vagy újrafotózom :), vagy visszatorzítom a képet. Szkennerek is tudnak a képen nyújtani/zsugorítani!

A direkt erősen torzan lefotózott vázlat.

Praktikus az egész lapot lefotózni úgy hogy körben látszódjon kicsit a környezete — így a vázlat torzításmentessége gyorsan megoldható. A legtöbb képfeldolgozó programban van mód a kép, vagy egy kijelölés torzítására. Pusztán geometriai okokból általában elég ha úm. perspektíva korrekciót tudunk végezni, de ha adott a lehetőség, akkor gyorsabb a teljesen szabad torzítás lehetőségével élni. Ekkor a kép sarkain kis négyzetes fogantyúkat kapunk, amikkel a kép sarkai elhúzhatóak, torzítva ezzel a képet. Addig kell húzkodni a sarkokat amíg a papírunk szélei párhuzamosak lesznek a képszélekkel (ehhez haszon lehet segédvonalakat húzni a papír sarkaihoz). Ekkor érintőre körbevágjuk a képet, majd a papír méretének ismeretében a kép átméretezésével elkészült a torzításmentes, arányos vázlatunk, amire alapozva elkezdhető a munka.

Egy általam bevett trükk a vázlat tényleges felhasználása előtt, hogy eltónusozom mintha piros tollal készült volna. Ez egy kis vizuális segítség, ugyanis így könnyen követhetővé válik hogy mi az amit már átrajzoltunk, és mi az ami még hátravan.

Az elszínezett, méretarányos vázlat

Ezt nyitom meg a képszerkesztő programban. Ennek hasznos ha tud rétegeket és különféle ecseteket kezelni, és vannak elmosásra, életlenítésre, élesítésre, átmenetek készítésére alkalmas különféle eszközök is. Nem szeretném letenni a garast egyetlen program használata mellett sem, ilyen képességekkel nagyon sok program rendelezik. Sokszor bontakozik ki hitvita egyik vagy másik program mellett elkötelezett felhasználóktól, de személyes véleményem szerint a leginkább a megszokás, és az eszközt mélyebb ismerete az amitől valami használható vagy sem.

Így nem lesz tele a leírás hosszadalmas menühivatkozásokkal, és talán olvashatóbb lesz tőle a szöveg is. Szerintem a kommentek éppen arra valóak, hogy ezeket a mélyrészleteket ki tudjuk tárgyalni — a sokkal nagyobb közösségi háttérismeret összeadásával. Nem utolsó szempont, hogy így az is "akadálymentesen" tudja olvasni a szöveget aki már ismeri valamennyire az általa használt programot, és ki szeretné próbálni a leírtakat. Ennek jegyében egy érdekes játékra invitálom a kedves olvasókat. Ha az előkészített vázlatot letölti valaki, próbálja ki maga is kidolgozni a rajzot a saját eszközeinek felhasználásával! Ezeket a sorozat befejezésekor pedig vessük össze közösen mindannyiunk okulására!

A következő részben már belecsapok a közepébe, és csillagos látómezőt fogunk rajzolni... »

Miért is rajzoljunk digitálisan ?

Első lépésként talán azt kérdezném meg, hogy miért is rajzolunk? Erre a kérdésre az az én válaszom, hogy szeretném a rajzban visszaadni azt a látványt, hangulatot, amit a távcsőben láttam, amit észlelés közben éreztem. Szeretném megörökíteni a látványt úgy, hogy ha később megnézem a rajzot akkor rám törjön az észlelés, a látvány hangulata.
A rajzolásnak megvan a maga kettőssége. Törekedünk a látvány minél pontosabb visszaadására. De nem a precíz látványt szeretnénk visszaadni, hanem amit láttunk, látni véltünk, ami megragadott minket. Így a rajzoknak lehet a ténylegesnél jobban kihangsúlyozott és esetleg elnagyolt, kihagyott része is. A rajz mindig a rajzolója által fontosnak vélt látványt mutatja meg. Célja látatni, amit a készítője látott. Éreztetni amit érzett.
Kanyarodjunk vissza ez a kis kitérő után az eredeti témához. Amikor előjön a számítógépes rajzolás kérdése, azonnal felvetődik a kérdés, mi is ebben a jó nekem ? Ha hagyományos technikával papírra, vászonra rajzolunk, akkor az a rajz egy emberé. Csak egy ember tudja megtekinteni. Ha azt szeretnénk, hogy másokkal is megoszthassuk a művünket, akkor vagy ki kell állítanunk valahol, vagy át kell alakítanunk a képet olyan elektronikus formátumra, hogy a mostani technika biztosította lehetőségekkel meg tudjuk osztani. (könyv, web, stb) Ha sok emberrel szeretnénk rövid idő alatt megismertetni a munkánkat, akkor a nyomdatechnika és az internet a két lehetőség ami jelenleg a legelterjedtebb. Maradjunk most csak a csillagászati rajzoknál. Ha a távcső mellett elkészítem a rajzomat/ a vázlatomat, az még nem a teljes és végleges rajz. Általában a távcső mellett olyan rajzot készítenek (tisztelet a kevés kivételnek), amit bent nyugodt és ideális körülmények között ki kell dolgozni.

Ennek több oka is van:

• Egy mélyég rajz esetén vörös fény mellett csak puha és sötét grafittal és korlátozott színekkel lehet rendesen rajzolni.
• Távcső mellet ritkán adottak az ideális rajz lehetőségek. Egyetlen kivételt tudnék mondani. Az a nap rajzolása a távcső mellett.
• Általában a távcső mellett füzetre, észlelő lapra rajzolunk. Míg a végleges rajzot, egy minőségibb papírra, vagy formanyomtatványra dolgozzuk ki.
• A vázlaton vétett rajz hibát sokszor egyszerűbb áthúzással jelölni, mint radírozni.

A publikáláshoz, az észlelések beküldéséhez a rajzot digitalizálni kell. A digitalizált (szkennelt, fényképezett) rajz általában nem ugyan úgy néz ki, mint a papír alapú. Másabb. A fehér nem elég fehér a fekete nem igazán fekete. A szkennelés során előjönnek a rajz hibái, a ceruza, grafit nem egyenletes tónusa. A lap anyagából adódó elszíneződés.

Ha a fenti beszkennelt rajzrészletet nézzük, azt kell mondani, hogy ez minden de nem egyenletes fehér színű lapon szereplő rajz.

Ha a fehér szín nem fehér, akkor a kép invertálása után a fekete sem lesz fekete. Bár tény, hogy a profi mélyég felvételek sem tiszta fekete színre vannak kidolgozva, hanem hagynak pár százalékos fényességet a háttérben, de a fenti kép háttere minden de nem egyenletes fekete. Azt lehet mondani, hogy határozottan csúnya…
Menjünk tovább.

Ha ránagyítunk a képre, egészen addig amíg a kép elkezd pixelesedni látjuk, hogy a csillagokat jelölő pontok köszönő viszonyban sincsenek a körrel, mint cél formával. Akkor még nem említettük, hogy a rajzon lévő pontok inkább egy távoli bolygófelszínre emlékeztet sem a távcsőben ragyogó csillag képére. Ilyenkor szokott a kezdő észlelőnek egy életre elmenni a kedve a rajzolástól. De mi ennél kitartóbbak vagyunk, nem rettenünk el az elborzasztó beszkennelt vázlattól. Van aki azt teszi, hogy a vázlat alapján bent újra rajzolja a rajzot a vázlat alapján. Különféle ceruzákat tollakat és technikákat alkalmazva. Az eredmény - megfelelő gyakorlat után - sokkal szebb lesz, mint a vázlat. Ha most a kidolgozott rajzot beszkenneljük kellő felbontásban (min.: 300dpi) ismét észreveszünk hibákat. Általában a fehér nem akar fehér lenni. Ha ránagyítunk a képre, látjuk hogy a használt rajzeszközök, anyagok fizikai sajátossága miatt a kör ismét nem kör. Lehet paca, sugarasan szétfutó, szőrős szélű stb… Ismételten oda jutottunk, hogy tenni kellene valamit a rajzzal, hogy olyan legyen, amilyennek szántuk. Csendben meg kell, hogy jegyezzem, hogy nyomtatáskor rengeteg hiba és zavaró részlet el fog veszni, de mi akkor is törekedünk arra, hogy a rajzunk jobb legyen. Itt eljutottunk a választóponthoz. Két lehetőségünk van. Az egyik lehetőség, hogy megelégedünk a profi rajzunk beszkennelt változatával és feltöltjük az oldalunkra, fórumokra, elküldjük a rovatvezetőknek (nem elfelejtve a kísérő szöveget…). Ekkor a rajzunk marad a hagyományos kézi rajz. Mindössze beszkenneltük a publikációhoz. A másik lehetőségünk pedig az, hogy "kiigazítjuk" a képet. Kihasználjuk a digitális technika lehetőségeit. Ebben az esetben már "digitális rajzolásról , digitális munkáról " beszélünk.

Viszont amint átléptük a digitális technika világának a határát, ismét válaszút előtt állunk.

1. A beszkennelt rajzunkat, mint egy digitális felvétel RAW állományát feldolgozzuk. Kinyerjük belőle a legtöbb hasznos infót. Ez szinte azonos a digitális fotózásnál használt technikák egy részével. Elnyomjuk a zavaró hibákat. Finoman kiigazítjuk a rajzi hibákat. Digitálisan retusáljuk a képet, ahogy a profi fotósok teszik a megjelenített fotókkal. Azzal a különbséggel, hogy a csillagászati rajzok esetében egyértelműben használunk digitális rajzi eszközöket. Példáúl, ecset, radír, maszatolás + digitális effektek (blur , gaus, fehéregyensúly, stb…)
2. A másik lehetőség, a beszkennelt rajzot felhasználva újra rajzoljuk, újra alkotjuk a rajzot. Tiszta digitális technikát alkalmazva.

Az első technikát alkalmazza a világhírű Jeremy Perez . A második technikát használjuk Cseh Viktorral. A következő részekben a digitális újrarajzolást mutatnám be tipikus csillagász rajzokon (Nap, Hold, Mélyég variációk )

A kezdet

Kicsit menjünk vissza az időben két napot. 2011 május 14. szombat. Ezen a napon volt a Polarisban az MCSE első Mélyég -észlelők találkozója.

A találkozó során tartottam egy rövid előadást a digitális rajzolásról.

Az előadáson , és az azt megelőző beszélgetések során tudatosult bennem, hogy , bár a digitális rajzolás, mint "művészet" létezik és elfogadott, mégis az ismeretlenség homályába burkolózik a hazai amatőrcsillagászok között.

A hazafele vonatozva fogalmazódott meg a gondolat, hogy bemutatni, népszerűsíteni kell ezt a művészetet. Megmutatni és bemutatni a digitális rajzolásban rejlő lehetőségeket, távlatokat.

Ebben a folyamatban az első mérföldkő ez a blog.
Elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy összegyűjtse az érdeklődőket. Azokat az embereket akik kíváncsiak a digitális rajzolás lehetőségeire, akik megpróbálnák, megpróbálták a digitális rajzolást.

Szeretnénk lehetőséget biztosítani a csillagászati rajzaik, tapasztalataik megosztására.

Elsődlegesen a magyar amatőröknek készült ez az oldal. De szeretnénk megmutatni a külföldi rajzolók munkáit és technikáit, az alkotók tolmácsolásában.

A blog tartalma és szerkezete folyamatosan alakul és fejlődik, ahogy lépésről - lépésre felkerülnek a rajzok, leírások, ahogy találkozunk a szakmai közönség igényeivel, észrevételeivel.

Legyenek ezek a bejegyzések egy Út első lépései…..

Derült eget !