Így rajzolok én I.

Az ég alatti vázlat felvételétől a kidolgozás előkészítéséig

Amikor ez a blog, és a vonatkozó FaceBook csoport elindult elküldtem az oldal szerkesztőinek egy rajzot a 17/P Holmes üstökös kitöréséről. Ennek kapcsán kért meg Bognár Tamás, hogy írjak egy how-to szerű leírást a rajzról. Ehhez azonban praktikus lett volna illusztrációként előszedni az eredeti vázlatot, ami a költözésünkkor elkallódott — így a most következő sorozat egy fiktív rajzra épít. Ennek megvan az az előnye, hogy nem csak egy konkrét esetre hanem egyfajta állatorvosi rajzként többféle rajzos trükk bemutatására ad lehetőséget. Írásom elsősorban a mély-ég és üstökös rajzolás iránt érdeklődőknek lett szánva, Hold és bolygórajzokat én se így csinálnék. Fiktív példánkban az M0 gömbhalmazt megközelítő 42/P GipszJakab–TesztElek üstökösről fogunk rajzot készíteni.

A 17/P Holmes észlelés ég alatti vázlatolásakor még nem gondoltam arra, hogy az majd digitális rajz lesz, de mégis így alakult. Módszertanilag az ég alatti munka pontosan ugyanúgy zajlik ilyen esetben mint máskor, azóta is úgy gondolom, hogy a kidolgozás módja ezt nem befolyásolja érdemben. Ezért az általam használt vázlatfelvétel módjával kezdem ezt a kis sorozatot – hiszen minden az alapozásnál kezdődik.

Az észlelésnél én csak vázlatot szoktam készíteni, majd azt másnap (lehetőleg minnél hamarabb, hogy az élmény még segítsen az „előhívásban”) finomítom ki átmásolva a rajzot. Fontos, hogy a végleges LM karikánál nagyobba dolgozom, mert így a vázlat kódolása áttekinthetőbb lesz, sötétben könnyebb dolgozni rá. Miből áll a vázlat?

Először a látómező csillagok kerülnek a papírra. Ezeket úgy szoktam felvenni, hogy először a legfényesebb csillagok pozícióját jelölöm be a LM karikába. A legfényesebb mellé kerül egy 0, aztán a kicsit halványabbak mellé 1, majd egy újabb adag mellé a 2-es, stb. Általában egyedi eset mennyire van értelme felbontani, és minden szintet kitöltök-e. A gyakorlatban a 0 után sokszor azonnal jöhet a 2-es adag, ha a LM legfényesebbje kiugróan fényes. Nem érdemes nagyon sok szintet kialakítani, mert ezeket úgysem lehet majd a későbbiekben élvezhetően visszaadni, és sok gyakorlat kell hozzá — aktív változóészlelők előnyben. A leggyakrabban 5-6 szint kerül egy rajzomra. Papír alapon ennél több valójában nehezen visszaadható — digitális kidolgozásnál esetleg többnek is lehetne létjogosultsága. Néha-néha kis + vagy - jellel jelölöm, hogy az adott szintnél picit alá vagy fölé kell mennem majd a kidolgozáskor, ez egymáshoz közeli kb. hasonló fényes csillagok ábrázolásánál használható leginkább.

A ködös részeket is hasonló intenzitású területekkel, szintvonalakként vázolom fel. Hasonlóan felfogva a fényességet mint egy klasszikus turistatérképen a magasságot. Nem tónusozom általában az ég alatt a rajzokat, csak nagyon összetett, tónusgazdag részletek esetén. Ha egy adott intenzitású terület pereme éles folytonos vonallal jelölöm, ha életlen a vonalat megszaggatom, vagy nagyon életlennél épp csak jelölöm laza vonalvezetéssel a kontúrt. Gyakran kerül mellé szöveges komment is, leírva a terület határainak élességét (pl. élesen határolt, diffúz, stb.), felszíni jellegzetességeit (pl. grízes). Gyakorlatilag ebből is látni, hogy bizony nagyon hasznos egy alapos szöveges leírás készítése is amit gyakran lespórolnak az észlelők.

Intenzitás-átmenetek esetén az átmenet irányát vonalakkal jelzem, aminek a két végén van a kezdő ill. végső intenzitás értéke. Ha az átmenet lineáris akkor egyenessel, ha határozottan van valami trendje, akkor erre utaló görbékkel, esetleg sűrű szintvonalakkal jelölöm. Jelen példánk esetében pl. az üstökös csóvája kezdetben 3-as intenzitású, és a LM széléig egy 1-es értékre halványodik. Ezt a tényt szövegesen rögzítettem a lapon: csóva 3-1 szálas formában, külön felhívva a figyelmet a textúrájára is. A kómája a 3-as intenzítású magrésztől (ami egy csillagszerű 4-es intensitású belső területet vesz körbe) kezdetben kicsit lassabban majd gyorsabban beleolvad az égi háttérbe, pereme ennek megfelelően erősen diffúz.

Apró finom részleteket mint pl. a csóva szálasságát, szerkezetét erősebb vonalakkal érzékeltetem a rajzon, lehetőleg figyelve a helyzetükre is. Halmazoknál gyakori hogy a még fel nem bontott csillagok tömege szemcsés, grízes hatást kelt. Ezt is érdemes felírni a vázlatra, mikmént ebben az esetben is történt.

Innentől ha a végleges rajz végül digitális rajz lesz akkor fogom magamat és a vázlatot beszkennelem vagy digitális fényképezőgéppel lereprózom. Követhető út az is amit sokan csinálnak, hogy a rajzot először hagyományosan kidolgozzák ceruzával, majd ezt a rajzot digitalizálva és átgyúrva készül a végleges rajz. Ez a leírás azonban nem ezt a verziót követi majd végig.

Érdemes megvizsgálni, véletlenül nem nagyon ferdén készült-e a felvétel, mert ezzel a rajzot már eleve egy nagy torzítással terheljük. Ha pl. a LM karika nem kör hanem erősen elliptikus, akkor kezdeti lépésként vagy újrafotózom :), vagy visszatorzítom a képet. Szkennerek is tudnak a képen nyújtani/zsugorítani!

A direkt erősen torzan lefotózott vázlat.

Praktikus az egész lapot lefotózni úgy hogy körben látszódjon kicsit a környezete — így a vázlat torzításmentessége gyorsan megoldható. A legtöbb képfeldolgozó programban van mód a kép, vagy egy kijelölés torzítására. Pusztán geometriai okokból általában elég ha úm. perspektíva korrekciót tudunk végezni, de ha adott a lehetőség, akkor gyorsabb a teljesen szabad torzítás lehetőségével élni. Ekkor a kép sarkain kis négyzetes fogantyúkat kapunk, amikkel a kép sarkai elhúzhatóak, torzítva ezzel a képet. Addig kell húzkodni a sarkokat amíg a papírunk szélei párhuzamosak lesznek a képszélekkel (ehhez haszon lehet segédvonalakat húzni a papír sarkaihoz). Ekkor érintőre körbevágjuk a képet, majd a papír méretének ismeretében a kép átméretezésével elkészült a torzításmentes, arányos vázlatunk, amire alapozva elkezdhető a munka.

Egy általam bevett trükk a vázlat tényleges felhasználása előtt, hogy eltónusozom mintha piros tollal készült volna. Ez egy kis vizuális segítség, ugyanis így könnyen követhetővé válik hogy mi az amit már átrajzoltunk, és mi az ami még hátravan.

Az elszínezett, méretarányos vázlat

Ezt nyitom meg a képszerkesztő programban. Ennek hasznos ha tud rétegeket és különféle ecseteket kezelni, és vannak elmosásra, életlenítésre, élesítésre, átmenetek készítésére alkalmas különféle eszközök is. Nem szeretném letenni a garast egyetlen program használata mellett sem, ilyen képességekkel nagyon sok program rendelezik. Sokszor bontakozik ki hitvita egyik vagy másik program mellett elkötelezett felhasználóktól, de személyes véleményem szerint a leginkább a megszokás, és az eszközt mélyebb ismerete az amitől valami használható vagy sem.

Így nem lesz tele a leírás hosszadalmas menühivatkozásokkal, és talán olvashatóbb lesz tőle a szöveg is. Szerintem a kommentek éppen arra valóak, hogy ezeket a mélyrészleteket ki tudjuk tárgyalni — a sokkal nagyobb közösségi háttérismeret összeadásával. Nem utolsó szempont, hogy így az is "akadálymentesen" tudja olvasni a szöveget aki már ismeri valamennyire az általa használt programot, és ki szeretné próbálni a leírtakat. Ennek jegyében egy érdekes játékra invitálom a kedves olvasókat. Ha az előkészített vázlatot letölti valaki, próbálja ki maga is kidolgozni a rajzot a saját eszközeinek felhasználásával! Ezeket a sorozat befejezésekor pedig vessük össze közösen mindannyiunk okulására!

A következő részben már belecsapok a közepébe, és csillagos látómezőt fogunk rajzolni... »