Schickard and Wargentin crater - speed drawing by Chuck Hastorf

speed drawing by Chuck Hastorf

Napfoltok vándorlása 03.06-03.09.

Kattints a képre, hogy láthasd az animációt !!
Click on the picture for the animation.

Napfoltok vándorlása 03.06-03.08.

A kép, ceruzarajz alapján GIMP 2.6-os programmal lett kidolgozva.

Kattints a képre, hogy láthasd az animációt !!

This digital drawing preparated GIMP 2.6 programs, based on a raw pencil sketch.
Click on the picture for the animation.

2009.06.27 - Piccolomini animacio

Dátum : 2009.06.27. Távcső : 76/900 -as newton reflektorral észlelve.
Okulár : 7,5mm Super Plössl okulár
Észlelés helye : Zákány 46°15'N; 16°57'E

A kép, ceruzarajz alapján GIMP 2.6-os programmal lett kidolgozva.

Kattints a képre, hogy láthasd az animációt !!

The data of drawing:
27.Jun.2009.
Telescope : 3" F/11 Newton and 7,5 mm Super Plossh eyepiece,
Observing Location: Zakany - Hungary, 46°15' N 16°57'E elev.: 129m

This digital drawing preparated GIMP 2.6 programs, based on a raw pencil sketch.

Click on the picture for the animation.

Archimedes crater - spped drawing by Chuck Hastorf

speed drawing by Chuck Hastorf

M34

2009.02.05. Gassendi animáció

Dátum : 2009.02.05. Távcső : 76/900 -as newton reflektorral észlelve.
Okulár : 7,5mm Super Plössl okulár
Észlelés helye : Zákány 46°15'N; 16°57'E

A kép, ceruzarajz alapján GIMP 2.6-os programmal lett kidolgozva.

Kattints a képre, hogy láthasd az animációt !!

The data of drawing:
05.May.2011.
Telescope : 3" F/11 Newton and 7,5 mm Super Plossh eyepiece,
Observing Location: Zakany - Hungary, 46°15' N 16°57'E elev.: 129m

This digital drawing preparated GIMP 2.6 programs, based on a raw pencil sketch.

Click on the picture for the animation.

Orion öve - Belt of Orion

Dátum : 2011.02.23.

Távcső : 7x56 Tento binoculars + WDF-4 fotóállvány

Észlelés helye : Zákány 46°15'N; 16°57'E

A kép, ceruza rajz alapján GIMP 2.6 -os programmal lett kidolgozva.

M81 & M82

Rajz az ASOD -on !

Römer kráter

Fotorealisztikus grafika,a Römer kráterről...Damian Peach fotója nyomán.

Földvári István Zoltán

Ritter and Sabine craters

speed drawing by Chuck Hastorf

Így rajzolok én II.

Csillagmezők rajzolása

Sorozatunk első részében áttekintettük az ég alatti vázlatfelvétel módját, vázlatunkat digitalizáltuk, megszüntettük az eközben keletkezett torzításokat, majd végül eltónusoztuk a könnyebb átrajzolást segítendő. Itt van az ideje tehát, hogy első lépésként megrajzoljuk a látómező csillagait.

Itt érdemes megjegyeznünk, hogy mostanában elég sokan szokták lespórolni a csillagok ég alatti rajzolását, és eleve kinyomtatott térképrészletekre dolgoznak. Ez vitathatatlanul segít abban, hogy csak az objektum részleteire kelljen figyelnünk, de ekkor is érdemes összevetni a térképet a tájjal - a térképhibák gyakoribbak mint gondolnánk! Simán az is benne lehet ebben, hogy a térképek valamilyen csillagkatalógus valamilyen fényességértékein alapulnak, amelyek nem feltétlenül vannak köszönőviszonyban a vizuálisan megfigyelhetőkkel. Ne feledjük a kicsit ugyan offtopic, de erdőjáró körökben igaz mondást: amennyiben a táj nem egyezik a térképpel, akkor a táj szerint kell eljárni.

Programunknak tudnia kell rétegeket (layereket) kezelni, és minimális szinten állítani a rajzeszköznek használt ecset paraméterein. Ezt az igényt több program is ki tudja elégíteni.

Nyissuk meg a vázlatunkat kedvenc képszerkesztő programunkban. Vázlatunk adja kezdetben az egyetlen réteget. A látómező rajzolásakor fehér alapon fogunk feketével dolgozni, mintha csak grafitceruzával dolgoznánk. Célszerű a rajz végleges méreténél 2-3x nagyobb felbontásban dolgozni, és a készterméket kicsinyíteni. Ez jótékony hatású tud lenni a kisebb nagyobb, óhatatlanul előálló rajzhibákra.

Első lépésként csináljunk egy új réteget a vázlat fölé, azt teljesen töltsük ki fehérrel. Célszerű a rétegnek nevet adni, pl. papirlap vagy hasonlót. Ez lesz ugyanis a mi új rajzunk fehér háttere. A gyakorlatban ez arra jó, hogy a ki- és bekapcsolgatásával, illetve az átlátszóságának szabályozásával ellenőrizhetjük hol tartunk az átrajzolással, sőt néha segíthet abban is, hogy ennek félig átlátszóvá tételével a vázlat "elhalkítható", ezáltal kevésbé zavaró az alap. Én személy szerint éppen ilyen okokból ezt a réteget 42%-os átlátszatlanságon (szigorúan a számmisztika jegyében :) szoktam hagyni.

Ha valósághű csillagos égboltot szeretnénk rajzolni, akkor olyan ecseteket célszerű választani, ami közelíti a távcsövünk által nyújtott leképzést. Az ecsetválasztásnál vegyük figyelembe a következő szempontokat:

• a csillagok a végleges rajzméreten is legalább 2-3 pixel terjedelműek legyenek, azaz dolgozzunk 4-6px körüli méretekkel. Akik a tűszúrásszerű csillagok helyett szeretik a korongocskákat azoknak ennél nagyobbat célszerű választani
  
• Semmiképpen se legyen éles peremű az ecset, minél jobban elkent a széle annál jobban utánozza a csillagok valós fényességprofilját
  
• ha be tudjuk állítani az ecset eszköz átlátszóságát, akkor feltétlenül érdemes a 100%-os átlatszatlanságot 10-15%-al lehúzni.

Praktikus okokból a vázlaton szereplő egyes fényesség-szintek csillagait külön-külön rétegekre rajzolom. Ugyanis ha valamiért még hozzá kell nyúlni az egyes szintek csillagaihoz, akkor így nem kell valamilyen kiválasztó eszközzel kimazsolázni, hanem "egyben" megfoghatóak. Éppen ezért csináljunk a vázlatunk fölé egy újat, praktikusan nevezzük is el csillagok 5 vagy valami hasonló névvel, ami arra utal, hogy ide mi kerül. Későbbiekben ez hasznos lesz mert az átlalunk rajzolt sok kis mütyürke képrészlet a rétegeket mutató pici előnézeti képen nem fog látszani!

Én elsőként a leghalványabb, azaz a példánknál maradva az 5-ös számmal jelzett csillagok átrajzolásával szoktam kezdeni. Könnyebb ugyanis a fényesség érzetet fokozni a legfényesebbig, mint fordítva, és félúton szembesülve azzal, hogy kifogytunk a még éppen látható csillagokból.

A leghalványabb csillagokat úgy rajzolom, hogy kiválasztom a legkisebb ecsetet, majd a felnagyított vázlatképen, a csillagok 5 réteg kiválasztása után az ecsetkurzort pozícionálva egyetlen egy határozott klikkentéssel (közben nem elmozgatva az egeret!) leteszem a pontocskát, megkeresem a következő csillag helyét, oda is pötty, és így tovább az összes 5-ös jelű csillaggal.

Ha megvagyok, akkor a 4-es szintű csillagok jönnek, még mindig ugyanazzal a kicsi ecsettel. Ezek az előbbiek fényében egy csillagok 4 nevű rétegre kerülnek. Az ecsetkurzort pozícionálva egy határozott dupla klikkentéssel (közben nem elmozgatva az egeret!) leteszem a pontocskát, megkeresem a következő csillag helyét, oda is pötty-pötty, és így tovább az összes 4-es jelű csillaggal. A trükk az egészben a dupla kattintás: az egymásra rakódó két ecsetnyom ugyanis határozottan nagyobb csillagocskákat fog eredményezni a befoglaló méret növekedése nélkül. Lehet természetesen minden szinthez egy saját ecsetet rendelni.

Egyféle ecsettel dolgozva azért nehéz lesz ábrázolni a fényességkülönbségeket, ezért 2-3, egyre nagyobb méretű ecsetet szoktam előre definiálni, és mindegyikből van 1 és két kattintásos verzió. Mindenféleképpen érdmes egy kicsi fényességskálát rajzolnunk tesztként, jól megjegyezve az egyes tesztcsillagokhoz használt recepteket. Arra kell törekedni, hogy az egyes ecsetekkel és kattintás-számokkal kombinálva folyamatosan, harmónikusan fényesedő csillagsort kapjunk. A legszebb nem a lineárisan növekvő sor, hanem az exponenciálishoz hasonló egyre növekvő fényességlépcső. A legjobb receptet érdemes megjegyezni, és jól eltenni.

Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert rajzunk egyik legkönnyebben felismerhető stílusjegye éppen a csillagmezők ábrázolása. Elsőre nem gondolná az ember, hogy azok a párpixelnyi pöttyök mennyire egyedi arculatot is tudnak adni a munkánknak. Ennek illusztrálására álljon itt néhány különféle csillagábrázolással a tesztvázlatunk csillagmezeje.

Mivel az egyes csillagaink fényesség szerint külön rétegeken vannak játszhatunk is velük kicsit. Pár ötlet, nem kötelező érvénnyel: a fényesebbek mögé varázsolhatunk kis fátylat a rétegre kapcsolt effektekkel (azért nem árt óvatossan bánni ezekkel) Ha valamelyik nem illik a sorba akkor finomhangolhatóak a csillagok - lehet csillagainkat finoman elmosni is, élesíteni is ha úgy kívánja a látvány.

Ha végeztünk a csillagok kidolgozásával áttérhetünk a tónusos felületek kialakítására. Erről fog szólni a következő részünk, most zárásképp nézzük meg az elkészült csillagmezőt tesztből rákapcsolt papírháttérrel, és fekete háttérre átfordítva.