Oldalak

2011. május 24., kedd

Így rajzolok én II.

Csillagmezők rajzolása

Sorozatunk első részében áttekintettük az ég alatti vázlatfelvétel módját, vázlatunkat digitalizáltuk, megszüntettük az eközben keletkezett torzításokat, majd végül eltónusoztuk a könnyebb átrajzolást segítendő. Itt van az ideje tehát, hogy első lépésként megrajzoljuk a látómező csillagait.

Itt érdemes megjegyeznünk, hogy mostanában elég sokan szokták lespórolni a csillagok ég alatti rajzolását, és eleve kinyomtatott térképrészletekre dolgoznak. Ez vitathatatlanul segít abban, hogy csak az objektum részleteire kelljen figyelnünk, de ekkor is érdemes összevetni a térképet a tájjal - a térképhibák gyakoribbak mint gondolnánk! Simán az is benne lehet ebben, hogy a térképek valamilyen csillagkatalógus valamilyen fényességértékein alapulnak, amelyek nem feltétlenül vannak köszönőviszonyban a vizuálisan megfigyelhetőkkel. Ne feledjük a kicsit ugyan offtopic, de erdőjáró körökben igaz mondást: amennyiben a táj nem egyezik a térképpel, akkor a táj szerint kell eljárni.

Programunknak tudnia kell rétegeket (layereket) kezelni, és minimális szinten állítani a rajzeszköznek használt ecset paraméterein. Ezt az igényt több program is ki tudja elégíteni.

Nyissuk meg a vázlatunkat kedvenc képszerkesztő programunkban. Vázlatunk adja kezdetben az egyetlen réteget. A látómező rajzolásakor fehér alapon fogunk feketével dolgozni, mintha csak grafitceruzával dolgoznánk. Célszerű a rajz végleges méreténél 2-3x nagyobb felbontásban dolgozni, és a készterméket kicsinyíteni. Ez jótékony hatású tud lenni a kisebb nagyobb, óhatatlanul előálló rajzhibákra.

Első lépésként csináljunk egy új réteget a vázlat fölé, azt teljesen töltsük ki fehérrel. Célszerű a rétegnek nevet adni, pl. papirlap vagy hasonlót. Ez lesz ugyanis a mi új rajzunk fehér háttere. A gyakorlatban ez arra jó, hogy a ki- és bekapcsolgatásával, illetve az átlátszóságának szabályozásával ellenőrizhetjük hol tartunk az átrajzolással, sőt néha segíthet abban is, hogy ennek félig átlátszóvá tételével a vázlat "elhalkítható", ezáltal kevésbé zavaró az alap. Én személy szerint éppen ilyen okokból ezt a réteget 42%-os átlátszatlanságon (szigorúan a számmisztika jegyében :) szoktam hagyni.

Ha valósághű csillagos égboltot szeretnénk rajzolni, akkor olyan ecseteket célszerű választani, ami közelíti a távcsövünk által nyújtott leképzést. Az ecsetválasztásnál vegyük figyelembe a következő szempontokat:

  • a csillagok a végleges rajzméreten is legalább 2-3 pixel terjedelműek legyenek, azaz dolgozzunk 4-6px körüli méretekkel. Akik a tűszúrásszerű csillagok helyett szeretik a korongocskákat azoknak ennél nagyobbat célszerű választani
  • Semmiképpen se legyen éles peremű az ecset, minél jobban elkent a széle annál jobban utánozza a csillagok valós fényességprofilját
  • ha be tudjuk állítani az ecset eszköz átlátszóságát, akkor feltétlenül érdemes a 100%-os átlatszatlanságot 10-15%-al lehúzni.

Praktikus okokból a vázlaton szereplő egyes fényesség-szintek csillagait külön-külön rétegekre rajzolom. Ugyanis ha valamiért még hozzá kell nyúlni az egyes szintek csillagaihoz, akkor így nem kell valamilyen kiválasztó eszközzel kimazsolázni, hanem "egyben" megfoghatóak. Éppen ezért csináljunk a vázlatunk fölé egy újat, praktikusan nevezzük is el csillagok 5 vagy valami hasonló névvel, ami arra utal, hogy ide mi kerül. Későbbiekben ez hasznos lesz mert az átlalunk rajzolt sok kis mütyürke képrészlet a rétegeket mutató pici előnézeti képen nem fog látszani!

Én elsőként a leghalványabb, azaz a példánknál maradva az 5-ös számmal jelzett csillagok átrajzolásával szoktam kezdeni. Könnyebb ugyanis a fényesség érzetet fokozni a legfényesebbig, mint fordítva, és félúton szembesülve azzal, hogy kifogytunk a még éppen látható csillagokból.

A leghalványabb csillagokat úgy rajzolom, hogy kiválasztom a legkisebb ecsetet, majd a felnagyított vázlatképen, a csillagok 5 réteg kiválasztása után az ecsetkurzort pozícionálva egyetlen egy határozott klikkentéssel (közben nem elmozgatva az egeret!) leteszem a pontocskát, megkeresem a következő csillag helyét, oda is pötty, és így tovább az összes 5-ös jelű csillaggal.

Ha megvagyok, akkor a 4-es szintű csillagok jönnek, még mindig ugyanazzal a kicsi ecsettel. Ezek az előbbiek fényében egy csillagok 4 nevű rétegre kerülnek. Az ecsetkurzort pozícionálva egy határozott dupla klikkentéssel (közben nem elmozgatva az egeret!) leteszem a pontocskát, megkeresem a következő csillag helyét, oda is pötty-pötty, és így tovább az összes 4-es jelű csillaggal. A trükk az egészben a dupla kattintás: az egymásra rakódó két ecsetnyom ugyanis határozottan nagyobb csillagocskákat fog eredményezni a befoglaló méret növekedése nélkül. Lehet természetesen minden szinthez egy saját ecsetet rendelni.

Egyféle ecsettel dolgozva azért nehéz lesz ábrázolni a fényességkülönbségeket, ezért 2-3, egyre nagyobb méretű ecsetet szoktam előre definiálni, és mindegyikből van 1 és két kattintásos verzió. Mindenféleképpen érdmes egy kicsi fényességskálát rajzolnunk tesztként, jól megjegyezve az egyes tesztcsillagokhoz használt recepteket. Arra kell törekedni, hogy az egyes ecsetekkel és kattintás-számokkal kombinálva folyamatosan, harmónikusan fényesedő csillagsort kapjunk. A legszebb nem a lineárisan növekvő sor, hanem az exponenciálishoz hasonló egyre növekvő fényességlépcső. A legjobb receptet érdemes megjegyezni, és jól eltenni.

Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert rajzunk egyik legkönnyebben felismerhető stílusjegye éppen a csillagmezők ábrázolása. Elsőre nem gondolná az ember, hogy azok a párpixelnyi pöttyök mennyire egyedi arculatot is tudnak adni a munkánknak. Ennek illusztrálására álljon itt néhány különféle csillagábrázolással a tesztvázlatunk csillagmezeje.

Mivel az egyes csillagaink fényesség szerint külön rétegeken vannak játszhatunk is velük kicsit. Pár ötlet, nem kötelező érvénnyel: a fényesebbek mögé varázsolhatunk kis fátylat a rétegre kapcsolt effektekkel (azért nem árt óvatossan bánni ezekkel) Ha valamelyik nem illik a sorba akkor finomhangolhatóak a csillagok - lehet csillagainkat finoman elmosni is, élesíteni is ha úgy kívánja a látvány.

Ha végeztünk a csillagok kidolgozásával áttérhetünk a tónusos felületek kialakítására. Erről fog szólni a következő részünk, most zárásképp nézzük meg az elkészült csillagmezőt tesztből rákapcsolt papírháttérrel, és fekete háttérre átfordítva.

Nincsenek megjegyzések: