Első lépésként talán azt kérdezném meg, hogy miért is rajzolunk? Erre a kérdésre az az én válaszom, hogy szeretném a rajzban visszaadni azt a látványt, hangulatot, amit a távcsőben láttam, amit észlelés közben éreztem. Szeretném megörökíteni a látványt úgy, hogy ha később megnézem a rajzot akkor rám törjön az észlelés, a látvány hangulata.
A rajzolásnak megvan a maga kettőssége. Törekedünk a látvány minél pontosabb visszaadására. De nem a precíz látványt szeretnénk visszaadni, hanem amit láttunk, látni véltünk, ami megragadott minket. Így a rajzoknak lehet a ténylegesnél jobban kihangsúlyozott és esetleg elnagyolt, kihagyott része is. A rajz mindig a rajzolója által fontosnak vélt látványt mutatja meg. Célja látatni, amit a készítője látott. Éreztetni amit érzett.
Kanyarodjunk vissza ez a kis kitérő után az eredeti témához. Amikor előjön a számítógépes rajzolás kérdése, azonnal felvetődik a kérdés, mi is ebben a jó nekem ? Ha hagyományos technikával papírra, vászonra rajzolunk, akkor az a rajz egy emberé. Csak egy ember tudja megtekinteni. Ha azt szeretnénk, hogy másokkal is megoszthassuk a művünket, akkor vagy ki kell állítanunk valahol, vagy át kell alakítanunk a képet olyan elektronikus formátumra, hogy a mostani technika biztosította lehetőségekkel meg tudjuk osztani. (könyv, web, stb) Ha sok emberrel szeretnénk rövid idő alatt megismertetni a munkánkat, akkor a nyomdatechnika és az internet a két lehetőség ami jelenleg a legelterjedtebb. Maradjunk most csak a csillagászati rajzoknál. Ha a távcső mellett elkészítem a rajzomat/ a vázlatomat, az még nem a teljes és végleges rajz. Általában a távcső mellett olyan rajzot készítenek (tisztelet a kevés kivételnek), amit bent nyugodt és ideális körülmények között ki kell dolgozni.
Ennek több oka is van:
- Egy mélyég rajz esetén vörös fény mellett csak puha és sötét grafittal és korlátozott színekkel lehet rendesen rajzolni.
- Távcső mellet ritkán adottak az ideális rajz lehetőségek. Egyetlen kivételt tudnék mondani. Az a nap rajzolása a távcső mellett.
- Általában a távcső mellett füzetre, észlelő lapra rajzolunk. Míg a végleges rajzot, egy minőségibb papírra, vagy formanyomtatványra dolgozzuk ki.
- A vázlaton vétett rajz hibát sokszor egyszerűbb áthúzással jelölni, mint radírozni.
A publikáláshoz, az észlelések beküldéséhez a rajzot digitalizálni kell. A digitalizált (szkennelt, fényképezett) rajz általában nem ugyan úgy néz ki, mint a papír alapú. Másabb. A fehér nem elég fehér a fekete nem igazán fekete. A szkennelés során előjönnek a rajz hibái, a ceruza, grafit nem egyenletes tónusa. A lap anyagából adódó elszíneződés.
Ha a fenti beszkennelt rajzrészletet nézzük, azt kell mondani, hogy ez minden de nem egyenletes fehér színű lapon szereplő rajz.
Ha a fehér szín nem fehér, akkor a kép invertálása után a fekete sem lesz fekete. Bár tény, hogy a profi mélyég felvételek sem tiszta fekete színre vannak kidolgozva, hanem hagynak pár százalékos fényességet a háttérben, de a fenti kép háttere minden de nem egyenletes fekete. Azt lehet mondani, hogy határozottan csúnya…
Menjünk tovább.
Ha ránagyítunk a képre, egészen addig amíg a kép elkezd pixelesedni látjuk, hogy a csillagokat jelölő pontok köszönő viszonyban sincsenek a körrel, mint cél formával. Akkor még nem említettük, hogy a rajzon lévő pontok inkább egy távoli bolygófelszínre emlékeztet sem a távcsőben ragyogó csillag képére. Ilyenkor szokott a kezdő észlelőnek egy életre elmenni a kedve a rajzolástól. De mi ennél kitartóbbak vagyunk, nem rettenünk el az elborzasztó beszkennelt vázlattól. Van aki azt teszi, hogy a vázlat alapján bent újra rajzolja a rajzot a vázlat alapján. Különféle ceruzákat tollakat és technikákat alkalmazva. Az eredmény - megfelelő gyakorlat után - sokkal szebb lesz, mint a vázlat. Ha most a kidolgozott rajzot beszkenneljük kellő felbontásban (min.: 300dpi) ismét észreveszünk hibákat. Általában a fehér nem akar fehér lenni. Ha ránagyítunk a képre, látjuk hogy a használt rajzeszközök, anyagok fizikai sajátossága miatt a kör ismét nem kör. Lehet paca, sugarasan szétfutó, szőrős szélű stb… Ismételten oda jutottunk, hogy tenni kellene valamit a rajzzal, hogy olyan legyen, amilyennek szántuk. Csendben meg kell, hogy jegyezzem, hogy nyomtatáskor rengeteg hiba és zavaró részlet el fog veszni, de mi akkor is törekedünk arra, hogy a rajzunk jobb legyen. Itt eljutottunk a választóponthoz. Két lehetőségünk van. Az egyik lehetőség, hogy megelégedünk a profi rajzunk beszkennelt változatával és feltöltjük az oldalunkra, fórumokra, elküldjük a rovatvezetőknek (nem elfelejtve a kísérő szöveget…). Ekkor a rajzunk marad a hagyományos kézi rajz. Mindössze beszkenneltük a publikációhoz. A másik lehetőségünk pedig az, hogy "kiigazítjuk" a képet. Kihasználjuk a digitális technika lehetőségeit. Ebben az esetben már "digitális rajzolásról , digitális munkáról " beszélünk.
Viszont amint átléptük a digitális technika világának a határát, ismét válaszút előtt állunk.
- A beszkennelt rajzunkat, mint egy digitális felvétel RAW állományát feldolgozzuk. Kinyerjük belőle a legtöbb hasznos infót. Ez szinte azonos a digitális fotózásnál használt technikák egy részével. Elnyomjuk a zavaró hibákat. Finoman kiigazítjuk a rajzi hibákat. Digitálisan retusáljuk a képet, ahogy a profi fotósok teszik a megjelenített fotókkal. Azzal a különbséggel, hogy a csillagászati rajzok esetében egyértelműben használunk digitális rajzi eszközöket. Példáúl, ecset, radír, maszatolás + digitális effektek (blur , gaus, fehéregyensúly, stb…)
- A másik lehetőség, a beszkennelt rajzot felhasználva újra rajzoljuk, újra alkotjuk a rajzot. Tiszta digitális technikát alkalmazva.
Az első technikát alkalmazza a világhírű Jeremy Perez . A második technikát használjuk Cseh Viktorral. A következő részekben a digitális újrarajzolást mutatnám be tipikus csillagász rajzokon (Nap, Hold, Mélyég variációk )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése